Nézem ezt az apró, ráncokkal meggyötört, vérben úszó szemű embert, amint nyilvános megvesszőzése után sajtótájékoztatót tart, és vállvonogatva próbálja teszkósítani azt a szart, amit ő csomagolt. Hallgatom, ahogy erőltetett, modoros hangsúlyokkal magyarázza a sajtómunkásoknak: nincs itt semmi látnivaló, nem értjük, mi a franc ez az egész, de legalább most bebizonyosodott, hogy semmi.

Éppen felmosták vele a padlót, s lelkesen magyarázza, hogy felmosórongynak lenni csudijó, mert az legalább közvetlen közelről érzékeli a problémát - ami nincs egyébként, mert a magyar padlón még egy légy is seggre esne, olyan tükör. És mondja a magáét, hogy itt óriási félreértések vannak, emberek, ezek az urak az Európai Parlamentben azt sem tudják, miről beszélnek, keverik a penészt a pénisszel, és bizony el sem olvasták a Szent Alkotmányt, mert akkor nem beszélnének salátákat. Kivéve persze azokat, akik biztosítják őt, hogy fasza gyerek. Azok jól látják a helyzetet.

"Akkor vagyok kemény, amikor a hazám érdeke azt megkívánja, és akkor kötök kompromisszumot, amikor a magyar emberek érdeke megkívánja."

Kemény. Vállvonogatva, legyintve, ajakfittyentősen. Itthon gúnyolódva, sértően, kioktatva zavarnak el a bús picsába mindenkit, aki a tegnap legfelsőbb szinten elhangzott aggodalmakat megfogalmazta, erre mi történik? Jaaa, függetlennek kellene maradni a központi banknak? Jaaa, nem tetszik az MNB és a PSZÁF összevonásának ötlete? Hát mééé nem tetszettek mondani? Gond egy szál se, "nekünk az ügy nem fontos. Ha az Európai Bizottság úgy gondolja, hogy ne vonják őket össze, akkor külön maradnak". A bankos dolgokat megvizsgáljuk, újraértelmezzük, átírogatjuk. Ennyi ez, emberek, minek kell itt hisztériázni? Ne csapkodjon bennünk az idegféreg, csak egy emberi szó kell, oszt jó nagyot.

Olvasom Selmeczi Gabriella izéjét, hogy akkor most a mi országunk jól meg van védve. Ez megnyugtat, mert így világos, hogy háború van, a háború pedig maga a béke, ahogyan egy Orbán Viktort nagyon jól ismerő ember megfogalmazta 1948-ban. (Azt is mondta, hogy a tudatlanság erő, de Selmeczire tekintettel ezt most ne taglaljuk bővebben.) Támadás elhárítva, jöhet az újabb háború, addig jó nekünk, ameddig a mocskosok harcolni akarnak. Olyankor lehet ekkora hülyeségeket közleményezni, a nép pedig örül, hogy a Harczos megvédte országát .

Nincs probléma. A múlt hét arról szólt, hogy a kormánypárt fontosnak vélt emberei egyszerre üvöltötték tele a világot azzal, micsoda mocsok dolog az országunkat ért politikai és ideológiai össztűz, amelyet a szocik és a „nincshazájuk” csoportok vezényelnek. Példátlan, hallatlan skandallum. Az apró ember pedig kiáll, csippent egyet azzal a szép, vérben úszó szemével, s hanyagul közli: "aki lónak áll, az húzzon, vagyis aki politikusnak megy, az ne lepődjön meg, hogy időnként durván megtámadják." Igen. Aki kurvának áll, az ne lepődjön meg, ha. De akkor miért tesz úgy vele együtt mindenki a környezetében, mintha nagyon fájna, amikor rámásznak? Mi ez a nagy sikongatás, mi ez a hörgés, mi ez a vinnyogás? A kérdés költői, a válasz bizarr, mint egy beteg japán pornó.

Nézem ezt az apró, saját félreértelmezésbe belerokkant embert, és az jut eszembe, mi lenne, ha egyszer betörőt fognék hajnalban a lakásomban, aki ahelyett, hogy menekülni próbálna, meghívna egy kávéra a saját konyhámban, és elmagyarázná, hogy a kirámolásom pusztán technikai jellegű kérdés, szimbolikus, ha úgy tetszik, már ne is haragudjak. Az a pénz ott a bal felső fiókban csúnya dolgokat művelhet az emberi természettel, inkább megelőzné a bajt, ha nem baj - ha baj, nem baj. Természetesen mondhatok rá csúnyákat, hiszen aki betörőnek megy, az ne csodálkozzon, ha, no nem igaz? Egyébként finom a kávé, de most már hazamenne, ne, ne is marasztaljam, valamikor pihennie is kell. Ne köszönjem meg, „dzsászt dú máj dzsáb”.

Fellélegezhetek. Meg vagyok győzve.

Még egy kávé?
Addig elmesélem, hol tartom a családi ezüstöt.