Wittner Mária is ringbe pattant, hogy akkor most egymilliárdan voltak-e Bayer Zsolt békéjének menetében vagy csak inkább mégis esetleg. Magam részéről változatlanul nem érdekel, de szeretem a kedves hölgy megszólalásait, mert 56 ide vagy oda, a könny csorog a szememből néha a röhögéstől, amikor nyilatkozik. Az ilyen mondatok miatt:

„Miért kell a baloldali sajtónak azt hazudnia, százezren voltunk, miközben minden jelenlévő tapasztalhatta, csaknem félmilliós volt a tömeg?”

Bár a rendezvényen még egymilliót kiabáltak, bizonyára voltak a lelkesek között  szemszámoló bajnokok, akik körülnéztek, s felkiáltottak, „de fasza, csaknem félmilliós a tömeg, ugye ti is tapasztaljátok?”.

Mária néni a számot alátámasztva ezzel az érveléssel folytatta:

„Az emberek tudják, a 2002 és 2010 közötti MSZP-s kormányok öröksége miatt a kabinet csak pengeélen tud táncolni. Szétloptak mindent, taposóaknákat építettek a rendszerbe, és most elégedetlenek, mert kiestek a hatalomból.”

A taposóaknát nehezen értelmezem, de biztosan úgy van. Költői hasonlatait imádom, ha itt tartunk, a kormánypárt semmit nem bíz a véletlenre, aknázás előtt beveti a nehéztüzérséget, s biztos ami biztos alapon jól megfizet még néhány százezer mesterlövészt. A véletlenszerűség ideje lejárt, a pontos célzás örök hajnala ragyog.

A pengeélen táncolós hasonlat egyébként kezd uncsi lenni, miután több mint egy éves. Az ember csodálkozna is, ha a cirkuszi mutatványosok eddig bírnák zuhanás nélkül, nem is jött be. Orbán és Matolcsy éppen a két lábuk közé kapták a pengét, fel is sikkantottak rendesen, csak azért nem hallottuk, mert Szijjártó és Giró-Szász túlkiabálta őket, amint azt üvöltözték: semmi baj, emberek, ez így van rendjén, ez csak egy szimpla szőrtelenítés, mert ha már ott az a jó kis éles izé, miért ne használjuk, nem igaz?

És az örök kedvenc: a „degesz” .

„A békemenet nekik azt üzente, soha többé nem tudják degeszre tömni a zsebüket, és ez fáj nekik.”

Én igazán nem szeretnék Mária néni zsebeiben turkálni (most hazudok), és pontosan értem, mire akar ezzel a dologgal célozni. Az örök trendi, amit még húsz év múlva is hallgatunk majd a fideszes megmagyarázoktól, ha még ők lesznek hatalmon (ők lesznek, erre jó a nehéztüzérség): azért élünk ilyen szarul, meraszocikszétloptákazországotnyócévalatt. És még akkor is érteni fogjuk, melyik nyolc évre gondoltak, mert jól számolunk szemmel.

Mária néni például nem tömi degeszre a zsebét. Kap egy jól megérdemelt fizut havonta, múlt hónapban valahogyan így:

Ezért keményen melózik, volt neki például  41 felszólalása másfél év alatt, kétpercesek, Örkény után szabadon. Ezek között volt igen magvas gondolat, rövid elmélkedés a dohányzásról és az alkoholizmusról, és természetesen Horn Gyuláról, aki legnagyobb döbbenetére képtelen kimúlni, pedig de szép nap lenne az Mária néninek. Mindezt a munkát a Szimbólumasszony érettségi nélkül tolja, ezzel sincsen semmi probléma, napjainkban főleg nincs. Amikor az álamfö konkrétan nyúlós anyagból építi a doktoriját, és ennek semmi következménye nincs, akkor apróságokon nem háborgunk.

Senki nem vitatja, hogy a kulturált megnyilvánulásairól ismert hölgy becsülettel végzi a dolgát. Vannak így ezzel még néhányan, csak ők a bértáblára már rá sem mernek pillantani, a fizetési papírt pedig azonnal a fiók mélyére rakják a diploma mellé (amely nem hajlandó kijönni onnan Schmitt Pál óta), mert hisztérikus röhögőgörcsöt kapnának, ha túlgondolkoznák a dolgot.  

Ártó gondolatok. Inkább hallgassuk Mária nénit, ábrándozzunk, hogy egyszer majd a fogorvosnál mi is a Szent Koronára esküdhetünk, amely megtestesíti állkapcsunk folytonosságát, s arra lesz időnk, hogy hamutálakról elmélkedjünk, és kurvára fel legyünk háborodva azon, hogyan hazudik a Bayer-féle testvériség számairól a balos és jobbos sajtó.

Addig egészen mást számolgatunk. Nem annyira szórakoztató, de valamin nevetni is kell.
Mielőtt köztársasági elnöki szintre süllyednénk.