Szeresd hazádat, óh, szeresd, ne csak szóval, de tettel! – áll a kedves arcú Tállai András államtitkár honlapján  mottóként, és András nem hangember, nem nyuszi, ő műveli a csodát, nem magyarázza.

Tegnap Mezőkövesdre ért az Éhségmenet, amely Budapestre gyalogol, hátha valaki felfogja az OGY környékén, hogy bár Borsodban (is) a legsötétebb balkáni állapotok uralkodnak, azért még Magyarországhoz tartozik, bár ebben mostanában már nem mindenki biztos. Vonul a menet, baktatnak a fagyban, hogy aztán a fővárosba érve valakinek elmondják, mekkora szívás ez az egész, majd kis toporgás után rájöjjenek, hogy az urak momentán csak leszarni tudják az ő kínjukat, így lehet visszasétálni Miskolcra. Kivéve az emeszpé és elempé szegénylegény képviselőit, ők sajtótájékoztatókra sietnek majd egy forró fürdő és kiadós ebéd után.

Addig is fideszes vidám fiúk szórakoztatják őket útközben, nehogy elveszítsék a humorérzéküket a mínusz tízben. Mint Tállai professzor, aki Mezőkövesd korábbi polgármestereként stílusosan a városháza előtt várta a gyalognyomorgókat. Megoldja ő a problémát. Ha poénkodni akarnak a gyalogbékák, hát van neki is néhány vicce.

Először szózatot intézett az érdeklődő tömeghez, kijelentve: a kormány a mezőkövesdi kistérség számára több mint 411 millió forintot hagyott jóvá közfoglalkoztatásra, ebből 460 ember juthat munkához, megfejelve a legelcseszettebb mondattal, amit ma kormánypárti dísztök csak kiejthet a száján: „Aki ma Magyarországon dolgozni akar, annak segítünk!”.

Miután mindenki kiröhögte magát, a füttyös gyerek sovány arca elkomorodott. Állatok ezek, gondolhatta, kár nekik segíteni, pedig a szép nagy, jóindulattól zsíros szívem értük dobog, de nincs ezekben hála, hogy húznák magukat a pitsába… Hangja vidám maradt, de belül már vereslett a gyomra. Munka kell, meg kenyér? Itt a lapát, bazmeg, húzzatok havat hányni, mit óbégattok, hogy nincs munka. Kenyeret is hoztam, nesztek, zabáljátok!  Aki felveszi a lapátot, oszt igazi hóhányóvá válik éjfélig, annak megy a markocskájába a 4230 pénz! Na, mekkora faszagyerek vagyok?

Döbrögit szopott az anyatejjel a kis zsivány.

Nem cinizmus ez már, hanem a legkeményebb tahóság, de még ezt is bebukta, mert nem gondolt arra, hogy a mindenmindegy embereknek sokkal jobb humora van, mint a cipófejű államtitkároknak, így azok – miután köptek egy fagyosat – megragadták a lapátnyelet, és húztak havat hányni – a vérbe alázva ezzel Tállai András vicceskedését.

Bandi egyébként pluszban is rápacsázott. Az még egy dolog, hogy sudri suttyóként sistereg serencsétlen, és pont visszafelé sült el a remek produkció,  de a lapátolók elmondása szerint nagyjából be is volt baszva. Hogy igaz-e vagy sem, kutyát nem érdekli. Ez fog terjedni. Maga sem gondolta volna, hogy remekül kieszelt mókáját a közvélemény ebbe a mondatba fogja belesűríteni: Tállai seggrészegen bunkóskodott az Éhségmenet résztvevőivel. Ügyes volt, államtitkár úr, de legközelebb tessék egyeztetni Kovács Zoltán kollégával. Az is tud cifrákat mondani, ám némi diplomáciai érzéket legalább magába erőszakolt az évek folyamán.

A menet az éjjeli torna után ma tovább indult, mennek a fővárosba, hátha ott is lehet lapátolni egy kicsit. A remény és a hó gyorsan olvad, sietni kell.
 
Tállai pedig bizonyára hunyorogva nézte a telefont, és nem értette az esemest, ami nem sokkal a bohóckodása után befuthatott:

„Bandesz! Húzd vissza a löttyedt segged Budapestre, de gyorsan! Viktor a Millenárisban közmunkázik, te meg ott szórakozol? És még el is cseszted, pedig jónak tűnt az ötlet. Reggel várlak az irodámban. Tisztán.
P. Sanya”

Azóta is csodálkozva pislog: hámosmé? Hánempoén?