Új kommunikációs bravúr bukkant fel a bugyrok bugyrából: a Fidesz úgy véli, utcára kellene hívni a párttal szimpatizáló tömegeket, hogy erőt demonstráljanak, így mutatva meg a lottyadt nyugatnak, milyen fuckon terem a magyar narancs. Mert úgy vélik, igenis van mögöttük tömeg, főleg azóta, hogy Bayerzsola is megírta a hihetetlen példányszámú Hírlapban. Lassan eljön az idő, mondta a narancsbőrű publicista, „hogy kivonulunk az utcára száz- vagy sok százezren. A kormány mellett. Nem mintha nem volna kritikánk, de amit ezzel a kormánnyal művelnek idehaza és külföldön a Sátán kutyái, az egészen egyszerűen tűrhetetlen.”

Na, akkor felkötni a nemzetiszínűt, oszt hajrá! Mutassák meg a külföldnek, hogy mekkora bázis áll az erőszagú miniszterelnök mögött. A külföldi sátánkutyások zöme ezt konkrétan magasról le fogja tojni, ők már leírták a mostanában túlsminkelt Vezért, egyébként is a veszteség rovatot nézik, hány milliárdot buknak az itthoni ámokfutással.

Orbán október 23-án nem volt itt, akkor Brüsszelben próbálta az izmos fiút alakítani – siralmas eredménnyel. Helyette nem volt senki, aki e népet feltüzelte volna, így beértük egy millás tüntetéssel aznap, az uralkodó elit inkább külföldön és otthon, a tévé előtt ünnepeltette magát.

2011. március 15-e óta nem láthattuk a jó Viktort sztrítfájtör lájt szerkóban, akkor is a pojácáskodásba toszta az ünnepet azzal, hogy fizetett tapsolókat alkalmazott, akik nagyon örültek, hogy haknizhatnak egyet, s legalább a sörpénzüket megkeresték néhány sületlen mondat meghurrázásával.

Azóta egy kissé megváltozott a magyar csuda. A világ (a sátánkutyás része legalábbis) már nem reménnyel, inkább méla undorral tekint Orbánra és a benne testet öltött rendszerre. Az egykori rendszerváltó forradalmár az autokrata uralkodó szinonimája lett, országát pedig megkövesedett keleti, semmint nyugati társadalmi berendezkedésekhez hasonlítják.

És most erődemonstrációra készül azok felé, akik hökkenten nézik, hogyan nyír ki mindent, miközben minden lehetősége adott volt az ellenkezőjére. Hajrá. Jöjjön a február, s jöjjön vele a híres „országértékelő”. Az egy szóval elintézhető (elkúrtam) beszéd nyilván nemzeti pátoszba tunkolva csöpög majd az önajnározástól, a mártíromságtól, illetve gyilkosan hülye fenyegetéseket tartalmaz az ország belső és külső ellenségeinek címezve, persze burkoltabb formában, mint teszem azt egy éve. Béna kacsa óvatosan hápog.

A szocik közben arra kíváncsiak, „igaz-e a sajtóértesülés, amely szerint a Fidesz azt fontolgatja, hogy "észak-koreai mintára" Orbán Viktor melletti szimpátiatüntetést tervez.” Nono. Nem kell olyan messzire szaladni. A tervezés még csak tervezés. Bizonyára a fideszes agytröszt is tisztában van vele, mennyire veszélyes dolog több ezer embert utcára invitálni, hogy korgó gyomorral örüljön a Nép Vezetőjének, s ütemesen skandálja a „Viktor, Viktor” szövegű gyermekmondókát, amely azóta kibővült egy "Orbántakaroggy" strófával, így népszerűsítve az egykor szebb napokat látott ideológiát. Mert afelől ne legyenek kétségek, hogy a hívó szóra ezrek fognak örömmel pattanni, és viktátorozni a lelkesedésbe kissé belefáradt fanok mellett.

Merész ötlet onnan fentről, de elég elmebeteg ahhoz, hogy megvalósítsák.

Egyébiránt jó szomszédunkban volt erre példa, éppen Orbán politikai fénykorának idején, amikor még nyugodtan lehetett szimbólumnak és ikonnak nevezni. Eggyel arrébb, tőlünk keletre, szintén télen. Ott is a szabadba hívták a szimpatikus tömeget, hogy szimpátiájáról biztosítsa a szimpatikus Vezért, pedig a Sátán kutyái a fasorban sem voltak. És szimpatikusan vége is lett a sikertörténetnek.

Így kezdődött.