Snake

Végre valami jó hír, egy korty tiszta levegő az államcsőd fenyegető fingszagának felhőjében: az idén sikerrel érettségizők is kapnak egy példányt az új alaptörvény díszkiadásából. Ezt maga a nagy Kerényi Imre tudatta az emtéível tegnap, az ötlete persze nem új, de immáron bizonyos.

Megkönnyebbültünk. Bár az ajcsi a díszkiadás szerényebb változata lesz, ennél szebbet, ennél gyönyörűbbet el sem lehet képzelni most, hogy az oktatási törvény boldogságot varázsolt az arcokra. A darabokra hulló mindenben ez a szerényebb díszkiadás mégis ad valami reményt a jövő büszke magyarjainak. Munka helyett.

(Nagy időket élünk. Róma lángokban, lehet gondolkodni azon, milyen jó, hogy így történt, legalább nem kell a házakat lebontani, ha Néró tervei alapján építik fel újra. Ne kérdezd, hogy miből, polgár, ha van még valami félretett titkolnivalód.)

Fontos, spirituális tárgy. Ezt is a nagy Kerényi Imre mondta, igaz nem a szerényebb változatra, hanem a díszkiadásra, „amely úgy jelképezné az államot, miként az országot jelképezi a Korona a Kupolacsarnokban”. Beleborzong az érettségiző, hogy ő is része a spiritnek, még ha csak ócsított változattal is. Ott van előtte, megkapta ő is, így érett teljes jogú polgárrá, ezzel támaszthatja alá a nemzet billegő asztalát.

Milyen párás szeműek lesznek majd a szülők, ahogyan a sült krumpli szagú, ünnepi huszas izzóval (külön erre az alkalomra, s egyéb, most nem részletezendő okokból még négy teamécses is pislog) megvilágított panelkonyhába az öntudatos ifjú hazamegy az érettségijével, plusz egy alaptörvény (szerényebb változat).

Leül, csak úgy, a turis öltönyben, most senki nem szól, hogy öltözzön át, ez az ő napja. Anyja csendben könnyezik, nyilván a boldogságtól, apja mélyen a tányérjába bámul, a krumpli és a hagyma közé, valahol ott fürkészi a szavakat. Az érett ifjú vár. Most már ő is türelmes magyar ember, mint a többi. Nem beszél, csak babrálja az alaptörvény szerényebb változatát. Csend van, néha pattan egyet az uborkás üveg.

Aztán két szelet fonnyasztott hagyma között végre felnéz az apa, látja az izgalmat fiában. Akkor most itt csak kellene valami jót s szépet mondani. Krákog hát egy szagosat, majd lágyan odamorogja, ahogyan csak atyai szeretettel lehet:

- Jól van, gyerek, büszkék vagyunk rád. Edd meg az ünnepit, anyád plusz kettőt sütött. Utána iszunk egy-egy feles sört. Ünnepelünk. Hamarosan más világ lesz. Készülnöd kell rá. Egyetemre álmodba se, ezt rövidebben mondani nem tudom. Vagy lesz így munkád, vagy felveheted majd azt a szép sárga mellényt. De amit hoztál, annak tényleg örülök. Mert mondanám, hogy az érettségiddel kitörölheted a segged, de most, hogy itt ez a szerényebb díszkiadás… No, kaptál egy kis haladékot…

Serceg a teamécses, fénybe libben a büszkeség. Kerényi Imre válogatásában dicső ősök árnyéka táncol a zsíros falon.