A varázslatos Radírpók befeszített, és hopp, Lomnici Zoltán volt, nincs. Szerencsétlen egy ügy. Főleg azoknak, aki így elbaszarintották. Kiretusálták a püspök úr hátsó része mögül. Kimaszkolták. Kiblurözték. Kiradírozták. Kifantomosították. Kiszavazták a valóságból. Valakik. Mert Lomnicit nem reklámozzuk a tévében, kivéve, ha csúcs, de az már politurisztika, ami viszont az Azori-szigeteknél kezdődik, nem a Tátrában.

Hogy a hírgyártó segédmunkások hogyan süllyedhettek ennyire mélyre, őszintén szólva nem érdekel. Piti magánháború vagy politikai utasítás? A valódi okot úgysem tudjuk meg, mi, mezei parasztok. Nem is lényeges. Itt tartunk. Embereket radíroznak ki a híradókból. Ráadásul szarul, fásult amatőrséggel, gagyi igyekezettel.

Miközben a fél világ azon vakarózik, hogy cenzúra, politikai megrendelés alapján működő hírtasakolás van Magyarországon, plusz romokban a sajtószabadság, ezek itt díszcsomagolásban adják át a megerősítést. Winston Smith mosolyogva üdvözölné a szép új rendszert, s valószínűleg azonnal óriási rutinnal vetné magát a munkába a Központosított Hírgyár hírhamisító részlegén. A dolog annyira abszurd, hogy már-már hajlamosak vagyunk átlépni rajta. Kiiktatni egy sajtótájékoztató felvételeiből azt, aki a sajtótájékoztatót tartotta. Ha valami mégis marad belőle, azt elpacásítani. És hogy még zsírosabbá tegyék a dolgot, kire bízzák a vizsgálat lefolytatását egy hírhamisítási ügyben? Papp Dánielre, egy másik hírhamisítóra. Kolosszális. Gratulálok, fiúk, lőttetek egy akkora öngólt, hogy a lábatok is leszakadt, most meg idiótán ugráltok, mint Fekete Lovag a klasszikusban.

És hogyne, lesz majd felelőse, nyilván a vágó és/vagy a kábelösszedugó-ember, de a büfés is gyanús.

Nekem egyébként biztosan nem tűnt volna fel. Ami nem meglepő, mert a kép előterében vonyítók arcából is általában csak valami foltot látok. Ilyen téren szelektív a szemműködésem. Szijjártó Pétert például csak pacapetinek nevezem, mert semmit nem látok abból, amit a nyakán hord, csak egy bazi nagy pacát. Azt sem tudom, hogy néz ki Peti igazi arca. Ha van neki olyan. Orbánról nem is beszélve. Neki speciel rajzolva van a feje, egyetlen vonása sem igazi, ennek ellenkezőjéről – bár sokan próbálták – még senki nem tudott meggyőzni. Ha megjelenik a képernyőn, mindig azt hiszem, hogy animációs reklám van, és már húzok is nassolni a konyhába. Amikor visszajövök tíz perc múlva, és még mindig Orbánt mutatják, akkor lazán átkapcsolok a kártúnnetvörkre, mert ott jobbak a rajzfilmek.

(Ben Tenről jut eszembe dajcstomi, aki valami nagyon vicceset akart hozzáfűzni a témához, sarkosan és odakenősen, ahogyan csak ő tudja. Ezt sikerült:

"Ha az Index értesülése megfelel a valóságnak és vágóval és a napi felelős szerkesztővel együtt nem rúgják ki 12-24 órán belül az MTVA nevű akármiből ezt az "MTI Hircentrum egyik munkatársát", akkor szombaton szines krétával ugróiskolát rajzolok az MTI főbejárata elé az aszfaltra!! Komolyan, és ez még csak a kezdet!"

Komolyan. Remegve várom a szombatot, amikor odarajzol. Színessel. Kezdetnek. Mi lesz azután? Ugrálni is fog tüllszoknyában, vagy csak álmában pattog egy picit?)

A dolog keserű hahotáját egyébként főleg az adja, hogy a radírozott felvételen Lomnici Tőkéssel az Emberi Méltóság Tanácsa vezetőjeként arról tartott sajtótájékoztatót (a vele készített interjú természetesen nem került adásba), milyen következményekkel járhat az, hogy Szlovákiában magyar állampolgárságot felvett emberektől veszik el a szlovák állampolgárságot.

A Radírpóknak viszont sikerült az, ami a szlovákoknak sem menne. Még az arcát is megszüntették egy magyar állampolgárnak. Pedig azt elveszíteni szokás, ami - ebben az esetben - az eleve arctalanok szempontjából már tökmindegy.

Új fejezet nyílt a kézi-vezérlésű hazai sajtó történetében. B-kategóriás technika, ernyedt izgalom. Mesterséges, dilettáns libablur.