Először a Hírcsárdára gyanakodtam, azután pillantottam meg az MTI édes betűit, bár időnként semmi probléma azzal, ha az ember keveri a kettőt, az egyik sokkal hitelesebb, mint a másik. Ehol a hír, amin először begörnyedtem a röhögéstől, azután mélyebben belegondoltam, bele a magvába, és akkor már azért hörögtem vígan:
Egy üveg italt lopott el Tatán egy hajléktalan férfi, majd bottal megütötte a lopást felfedező eladónőt - tájékoztatta a rendőrség szerdán az MTI-t. A szemtanúk az asszony segítségére siettek, és a rendőrök kiérkezéséig visszatartották a férfit. Mivel iratai nem voltak, így elsőként személyazonosságát próbálták megállapítani.
A járőrök kérdésére az 55 éves tatai lakos azt válaszolta, hogy búvároktató, majd azt állította, hogy ő a köztársasági elnök - ismertette a főkapitányság sajtóreferense a kedden történt lopás körülményeit.
Az elkövetőt szerdán a bíróság rablás elkövetésének alapos gyanúja miatt előzetes letartóztatásba helyezte - mondta el Léber Gabriella.
- Basszus, ellopták az elnököt! – mondhatnánk egy épeszű országban megbotránkozva, hogy akkor ezt most hogy, de aztán csak elkezd mocorogni a fitring, és mélán súgja fülünkbe: nono, nemmindenszarkafarka!
A köztársasági elnök fejezi ki a nemzet egységét – áll az alkotmányban. Az utóbbi idők furcsa fordulatait figyelve pálgium ügyben a nemzet most kissé összezavarodott. Mert eléggé kezd úgy tűnni, hogy Schmitt lenyúlt valamit, ami nem az övé. Mi pedig legendásan szolidáris népség vagyunk, szeretjük a miniszterelnököt, Bayer Zsoltot - hát akkor az álamföt? A tatai úr a nemzet egységének kifejezése felé tett szimbolikus gesztust, amikor levett egy üveg italt arról a bizonyos polcról, sőt, hagyta, hogy észrevegyék. Így a kiérkező rendőröknek elmondhatta – ezzel hitet téve Pál mellett -, hogy ő bizony nem lopott, az az ital régi ismerőse, s többször dolgoztak már együtt. Egyébként sem tekinthető a dolog eltulajdonításnak, hiszen csak a törzsanyagot szerette volna átvenni, s beépíteni szerves részként magába. Akárhogyan nézzük, ez bizony sokkal bátrabb kiállás a nemzet egységének teste mellett, mint kivonulni egy térre zsírkrétás kartonnal, hogy „Isten hozta elnök úr”, aztán bágyadtan kiabálni egy-egy szeretünkpalit. Szimpátialopás. A tatai hajléktalan ebben az esetben népi hőssé emelkedik, s máris várjuk Giró-Szász András könnybe lábadt köszönetét, amiért a nép – szó szerint egy emberként – így felsorakozott a köztársasági elnök úr mögött.
Persze lehet, hogy nem ennyire költői az ok. Az elkövető be volt baszva, aztán amikor lebukott, a búvároktató jutott eszébe foglalkozásként. (Ebbe ne gondoljunk bele mélyebben.) Majd kitört belőle az önérzet, s kétségbeesetten felüvöltött, szagával rettentve a legyeket: „Ha az elnöknek lehet, nekem méé nem?” Csak kásásan formázta a szavakat, ezért a rendőrök félreértették. Mindenesetre ebbe a költői kérdésbe jelen állás szerint nehéz belekötni.
Ha nem így történt, akkor minden idők legjobb humorérzékével megáldott hajléktalan bolti tolvaja mutatkozott be a tegnapi napon.
De felmerülhet egy setét verzió is:
Nem elképzelhetetlen, hogy Schmitt – kicselezve a királyi testőrséget - hajléktalannak álcázva magát Tatán végzett inkognitós (ez egy ilyen idegen szó) országjárást. Mint Mátyás annak idején, nem a kis kopasz, hanem az a másik, akinek korona is volt a fején, amikor meg akarta különböztetni magát a népmesétől. Plagi bá tehát utazott egyet, hogy hallja, mit pletykál a nép róla és főnökéről. Így tévedt be a boltba, ahol mindenféléről fecsegnek az emberek, információ gyűjtésére remek hely. Nem lett volna semmi baj, de az egyik polcon meglátott egy liter törzsanyagot, és máris jött az a fránya, régi reflex. Csak itt az eladónő nem gondolkodott azon, jelöljön-e ki bizottságot. Helyette megpróbálta visszaszerezni a plagizált palackot, mire Schmitt – szintén régi beidegződés – vívóállásba helyezkedve csapkodni kezdte a jobb kezében célzott szándékkal fixált kartonhengerrel (azt nézték botnak), amelybe a szummakumnaugyét rejtette arra az esetre, ha netalán lebukna és a személyazonosságát kellene bizonyítania. Ekkor léptek közbe az állampolgárok, s lefogták a félreértett zsenit, amíg két egyenruhás dékán a helyszínre nem érkezett.
A búvároktatót már csak azért találta ki, mert le akarta csekkolni, felismerték-e. De nem. Ezért meg akarta mutatni a diplomyát. Ám a hengert elvették tőle, mint támadó fegyvert, így nem maradt más: pironkodva be kellett vallania, hogy ő bizony a köztársasági elnök.
Pált aztán a TEKesek hazavitték, de képtelen megnyugodni. Folyton az jár az eszében, miért válaszolta a rendőr röhögve, amikor felfedte kilétét:
- Hoooogyne! Azt minden hülye mondhatja.
Utolsó sziszegések