Snake

Új kommunikációs bravúr bukkant fel a bugyrok bugyrából: a Fidesz úgy véli, utcára kellene hívni a párttal szimpatizáló tömegeket, hogy erőt demonstráljanak, így mutatva meg a lottyadt nyugatnak, milyen fuckon terem a magyar narancs. Mert úgy vélik, igenis van mögöttük tömeg, főleg azóta, hogy Bayerzsola is megírta a hihetetlen példányszámú Hírlapban. Lassan eljön az idő, mondta a narancsbőrű publicista, „hogy kivonulunk az utcára száz- vagy sok százezren. A kormány mellett. Nem mintha nem volna kritikánk, de amit ezzel a kormánnyal művelnek idehaza és külföldön a Sátán kutyái, az egészen egyszerűen tűrhetetlen.”

Na, akkor felkötni a nemzetiszínűt, oszt hajrá! Mutassák meg a külföldnek, hogy mekkora bázis áll az erőszagú miniszterelnök mögött. A külföldi sátánkutyások zöme ezt konkrétan magasról le fogja tojni, ők már leírták a mostanában túlsminkelt Vezért, egyébként is a veszteség rovatot nézik, hány milliárdot buknak az itthoni ámokfutással.

Orbán október 23-án nem volt itt, akkor Brüsszelben próbálta az izmos fiút alakítani – siralmas eredménnyel. Helyette nem volt senki, aki e népet feltüzelte volna, így beértük egy millás tüntetéssel aznap, az uralkodó elit inkább külföldön és otthon, a tévé előtt ünnepeltette magát.

2011. március 15-e óta nem láthattuk a jó Viktort sztrítfájtör lájt szerkóban, akkor is a pojácáskodásba toszta az ünnepet azzal, hogy fizetett tapsolókat alkalmazott, akik nagyon örültek, hogy haknizhatnak egyet, s legalább a sörpénzüket megkeresték néhány sületlen mondat meghurrázásával.

Azóta egy kissé megváltozott a magyar csuda. A világ (a sátánkutyás része legalábbis) már nem reménnyel, inkább méla undorral tekint Orbánra és a benne testet öltött rendszerre. Az egykori rendszerváltó forradalmár az autokrata uralkodó szinonimája lett, országát pedig megkövesedett keleti, semmint nyugati társadalmi berendezkedésekhez hasonlítják.

És most erődemonstrációra készül azok felé, akik hökkenten nézik, hogyan nyír ki mindent, miközben minden lehetősége adott volt az ellenkezőjére. Hajrá. Jöjjön a február, s jöjjön vele a híres „országértékelő”. Az egy szóval elintézhető (elkúrtam) beszéd nyilván nemzeti pátoszba tunkolva csöpög majd az önajnározástól, a mártíromságtól, illetve gyilkosan hülye fenyegetéseket tartalmaz az ország belső és külső ellenségeinek címezve, persze burkoltabb formában, mint teszem azt egy éve. Béna kacsa óvatosan hápog.

A szocik közben arra kíváncsiak, „igaz-e a sajtóértesülés, amely szerint a Fidesz azt fontolgatja, hogy "észak-koreai mintára" Orbán Viktor melletti szimpátiatüntetést tervez.” Nono. Nem kell olyan messzire szaladni. A tervezés még csak tervezés. Bizonyára a fideszes agytröszt is tisztában van vele, mennyire veszélyes dolog több ezer embert utcára invitálni, hogy korgó gyomorral örüljön a Nép Vezetőjének, s ütemesen skandálja a „Viktor, Viktor” szövegű gyermekmondókát, amely azóta kibővült egy "Orbántakaroggy" strófával, így népszerűsítve az egykor szebb napokat látott ideológiát. Mert afelől ne legyenek kétségek, hogy a hívó szóra ezrek fognak örömmel pattanni, és viktátorozni a lelkesedésbe kissé belefáradt fanok mellett.

Merész ötlet onnan fentről, de elég elmebeteg ahhoz, hogy megvalósítsák.

Egyébiránt jó szomszédunkban volt erre példa, éppen Orbán politikai fénykorának idején, amikor még nyugodtan lehetett szimbólumnak és ikonnak nevezni. Eggyel arrébb, tőlünk keletre, szintén télen. Ott is a szabadba hívták a szimpatikus tömeget, hogy szimpátiájáról biztosítsa a szimpatikus Vezért, pedig a Sátán kutyái a fasorban sem voltak. És szimpatikusan vége is lett a sikertörténetnek.

Így kezdődött.

Mária néni csúcsfavorit dajcstomi mellett, ha megzápult narancshumorról van szó. Bár utóbbi valóban azt hiszi, hogy vicces, a szelíd öreg hölgy vérkomolyan vérciki. (Nem, most nem fogom tisztelni azért, mert ötvenhatos szereplése miatt 2012-ben IS parlamenti képviselő, s munkakörében gyakorlatilag semmit nem csinál, csak néha vuduzik egyet, hogy Horn Gyula degeljen már meg végre.)

Utoljára a Fidesz szimbóluma (vagy minek nevezte a Vezér annak idején, aki hol jobbikos, hol viktoriánus, hol meg csak úgy mondja a magáét) a Szent Korona állami ünnepéért kampányolt egy jóízűt. Ennek kapcsán készített vele rövid interjút az FN24. A beszélgetés a Koronáról és Mária néni ötletéről szólt volna – akarva, akaratlanul hírcsárdás stílusban -, de hirtelen kanyarral aktuálpolitikai irányt vett, és az egész amcsi külügy el lett küldve a picsába, mégpedig (nahát!) 56-tal indokolva.

Miután megtudtuk, hogy „Viktor nem idegenkedik a gondolattól”, s hogy a zászlóanya még kézzel is írt egy levelet a Bölcsek Bölcsének, elismerte, hogy frakciója gyakorlatilag minden zőccséget megszavaz („Azt is megszavazták, hogy az új alaptörvénybe emeljük a Szent Koronát”). Ekkor jött a váratlan csavar. Mintha Wittner rossz gombot nyomott volna be magán, egy egyébként teljesen ártalmatlan kérdés kapcsán.

- Megemlítették a preambulumban, de már ezt is kemény vita előzte meg a Fidesz és a KDNP között.
- Mégiscsak győzött a mi álláspontunk. És egyszer majd megszületik az igazi megoldás is. Hiszek benne. Apró lépésekkel kell haladni. Látja, mekkora hisztériát vág ki most a Nyugat?! De kit érdekel! Milyen jogon szólnak bele a magyar belügyekbe? Azért, mert a hazaárulók innen kifelé lihegnek, ők meg visszalihegik a pofánkba?
- Elveszítettem a fonalat.
- Mi mikor szóltunk bele az amerikai törvénykezésbe? Mikor szóltunk bele, hogy Amerika több államában van halálos ítélet? Amerika hallgasson! Amerika a legkevesebbet mondhat vissza Magyarország felé. Ötvenhatban egy távirattal odalöktek bennünket az orosz tankok alá!
- Kicsit elkanyarodtunk a témától.
- Elkanyarodtunk, de minden út Rómába vezet, ezt maga is biztos tudja.

Hubazmeg, így kell ezt. Bár Hilöriklinton Wittnerrel kapcsolatban valószínűleg csak egy dajcstomi-féle twitteres rövid kérdést tenne fel, a kommunikáció megint látványosan disznózsírban tocsog Fideszéknél. Az amerikai külügyes nő esetleg megkérdezi, hogy húdöfákiz Mary, és szépen elmesélik neki, hogy Mary Orbán Viktor személyes kívánságára jutott be a Fidesz frakkba, mint Szent Tehén, már elnézést a kifejezéstelen kifejezésért, a szó nagyon is európai értelmében. És akkor Hilöri bólint majd egyet, megrántja a vállát, és annyit mond: „éppen erről beszéltem”.

Ötvenhatos távirat? És a rabszolgák, az őslakosság kiirtása, sőt, Clinton ex-elnök orális tekergése ha már az erkölcsi alapoknál, jogoknál és a feleségénél tartunk, az smafu? Bár igaz, ami igaz: a pofánkba visszalihegés frappáns, mint légyszar a kaviáron. Logikus érvelése lenyűgöz. Mit ugatnak itt a pöffeszkedő, óperencián túli (szintén hazaáruló) demokraták, amikor mi sem ugatunk bele, hogy Virginiában hogyan pirítják a gyilkosokat?

(Halkan azért megtudakolnám Wittner Máriától, hogy bizonyos, tényleg csak nagyon speciális esetekben, mondjuk "k"-val kezdődő és „ommunista gyilkos” végződésű ügyekben miként vélekedik a méregszuriról…)

És meg is érkeztünk a rosszul működő orbáni vezérfonalhoz, nagy kár, hogy Mária néni lecsúszott a legfrissebb hírekről: most inkább rózsát fogunk küldeni Hilörinek százas szeggel kivert műfasz helyett, de sebaj, majd valaki segít neki a Newsgenerátorral.

Minden út Rómába vezet, mondja Wittner. Beletrafált. A miénk egészen biztosan, ha Orbán és a szétplasztikázott agyú Berlusconi agóniája közötti hasonlóságot nézzük.

Egyébként meg Amerika tényleg fogja be a pofáját.
Azt ne gondolják az elhízott, jóléti köcsögök, hogy nem tudunk magunknak elintézni egy jó kis apokalipszist.

Pénzguruk Orbán Viktor előszobájában.

Fotó: MTI

Az utóbbi idők toronymagasan legjobb híre és legnagyobb poénja, hogy a fidesz.com és az mszp.com végződésű oldalak éppen azt tartalmazzák átirányítással, amit a politikai pártok közéleti működésük során szürke hétköznapira lefordítva műveltek/művelnek a választókkal, kik önként vállalják a mélytorkot, bár mostanában egyre gyakrabban akad torkukon a csőd(ör)péró. Van ott orál, anál, sima, fonák, lábasfej, öklözés, tágítás, szűkítés, amit csak a ragyogó emberi fantázia ki tudott eddig termelni a szex ragyogó ege alatt.

Kemény pornó mindkét oldalon, mint a való életben – mégis az tűnik valóságosabbnak. Zseniális ötlet, bárki is csinálta. Tartalmilag ugyanaz, a „hogyan b@sszuk meg (és minden ehhez kapcsolódó tevékenység) a pógárokat?” teljes pompájában tárul elénk. Talán csak annyi a különbség, hogy ott mintha élveznék a dolgot, a mátrixon innen napjainkban már nem akkora a lelkesedés egy-egy Matolcsy-féle arcpakolás után.

Török Zsolt például izgalmasnak találja a dolgot, de ennél sokkal jobban izgatja az államcsőd fenyegető ánuszrózsája. Táguló fogalom az izgalom, s igaza van, innentől közügy, ki mire gerjed. A szoci szóvivő hozzátette, hogy megpróbálják visszaszerezni a domain címet, mert nem szép dolog visszaélni politikai pártok nevével.(De. Ebben az esetben a legszebb, ne piszkáljatok bele!)

Selmeczi Gabi sajnos nem reagált a Blikk megkeresésére az ügyben. Pedig almában, körtében, narancsban nagyon otthon van, érdekelt volna, hogyé' a banán?

Lehetne felesleges tréfákat elsütni Vona szélsőjobb kezéről, Semjén kenetfétiséről vagy Schiffer lombosáról, de sajnos csak a szocik és narancsosok részesültek az isteni szerencsében, hogy a saját nevük alatt élvezhetik a netből fröccsenő gyönyört.

Eszükbe ne jusson tenni ellene. Végre valami, amiért tényleg érdemes beírni a keresőbe a pártok nevét.

(Ápdét: az oldalak elérhetetlenné váltak a nap folyamán. Fákk.)

Végre valami jó hír, egy korty tiszta levegő az államcsőd fenyegető fingszagának felhőjében: az idén sikerrel érettségizők is kapnak egy példányt az új alaptörvény díszkiadásából. Ezt maga a nagy Kerényi Imre tudatta az emtéível tegnap, az ötlete persze nem új, de immáron bizonyos.

Megkönnyebbültünk. Bár az ajcsi a díszkiadás szerényebb változata lesz, ennél szebbet, ennél gyönyörűbbet el sem lehet képzelni most, hogy az oktatási törvény boldogságot varázsolt az arcokra. A darabokra hulló mindenben ez a szerényebb díszkiadás mégis ad valami reményt a jövő büszke magyarjainak. Munka helyett.

(Nagy időket élünk. Róma lángokban, lehet gondolkodni azon, milyen jó, hogy így történt, legalább nem kell a házakat lebontani, ha Néró tervei alapján építik fel újra. Ne kérdezd, hogy miből, polgár, ha van még valami félretett titkolnivalód.)

Fontos, spirituális tárgy. Ezt is a nagy Kerényi Imre mondta, igaz nem a szerényebb változatra, hanem a díszkiadásra, „amely úgy jelképezné az államot, miként az országot jelképezi a Korona a Kupolacsarnokban”. Beleborzong az érettségiző, hogy ő is része a spiritnek, még ha csak ócsított változattal is. Ott van előtte, megkapta ő is, így érett teljes jogú polgárrá, ezzel támaszthatja alá a nemzet billegő asztalát.

Milyen párás szeműek lesznek majd a szülők, ahogyan a sült krumpli szagú, ünnepi huszas izzóval (külön erre az alkalomra, s egyéb, most nem részletezendő okokból még négy teamécses is pislog) megvilágított panelkonyhába az öntudatos ifjú hazamegy az érettségijével, plusz egy alaptörvény (szerényebb változat).

Leül, csak úgy, a turis öltönyben, most senki nem szól, hogy öltözzön át, ez az ő napja. Anyja csendben könnyezik, nyilván a boldogságtól, apja mélyen a tányérjába bámul, a krumpli és a hagyma közé, valahol ott fürkészi a szavakat. Az érett ifjú vár. Most már ő is türelmes magyar ember, mint a többi. Nem beszél, csak babrálja az alaptörvény szerényebb változatát. Csend van, néha pattan egyet az uborkás üveg.

Aztán két szelet fonnyasztott hagyma között végre felnéz az apa, látja az izgalmat fiában. Akkor most itt csak kellene valami jót s szépet mondani. Krákog hát egy szagosat, majd lágyan odamorogja, ahogyan csak atyai szeretettel lehet:

- Jól van, gyerek, büszkék vagyunk rád. Edd meg az ünnepit, anyád plusz kettőt sütött. Utána iszunk egy-egy feles sört. Ünnepelünk. Hamarosan más világ lesz. Készülnöd kell rá. Egyetemre álmodba se, ezt rövidebben mondani nem tudom. Vagy lesz így munkád, vagy felveheted majd azt a szép sárga mellényt. De amit hoztál, annak tényleg örülök. Mert mondanám, hogy az érettségiddel kitörölheted a segged, de most, hogy itt ez a szerényebb díszkiadás… No, kaptál egy kis haladékot…

Serceg a teamécses, fénybe libben a büszkeség. Kerényi Imre válogatásában dicső ősök árnyéka táncol a zsíros falon.

Ízlés, harmónia, diszkréció.


Fotó: MTI